IN ENGLISH   |   REGISZTRÁCIÓ   |   HONLAPTÉRKÉP  

Kultúratámogatás az EU-ban: Németország [2006-12-08]


Kultúratámogatás az EU-ban: Németország

Nem képzelhető el politikai döntés a szakmai nyilvánosság bevonása nélkül · A német filmgyártásban elmúltak a pangás évei

Németország kultúrállam. Az újraegyesülési szerződés és néhány tartományi alkotmány is használja a Kulturstaat fogalmát. A kilencvenes évektől tapasztalt gazdasági megtorpanás a kulturális életet folyamatos megszorításokkal sújtja, ennek ellenére a német kultúra támogatása a Magyarországon tapasztalt visszásságokkal ellentétben tisztán átlátható rendszer szerint működik; Németországban nem képzelhető el múzeumok alapítására, átalakítására, intézmények költöztetésére vonatkozó politikai döntés a szakmai nyilvánosság bevonása nélkül. Az állam, a tartományok, az önkormányzatok és a kulturális alapítványok a művészi önkifejezést, alkotói fejlődést – a minőséget és a tehetséget – támogatják.

Németországban 1969 után megjelent az igény, hogy a kultúrát minden társadalmi réteg és korosztály számára elérhetővé tegyék, és a polgárokat a kulturális életben való aktív részvételre ösztönözzék. Kialakultak a megfelelő finanszírozási programok, amelyek az önállósodott polgári intézményeken túl a szociokultúra, a film- és a médiaipar, a városmegújulás, a kultúrpedagógia, a kulturális utódképzés és a szabad művészeti és kulturális élet irányzatait támogatták. Az újraegyesítés és a gazdasági struktúraváltás után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a jóléti állam nem képes minden egyes formációt támogatni. A kilencvenes évek közepe óta a kulturális életet folyamatosan sújtó megszorító intézkedések nyomán az egyes tartományokban, városokban a felmerülő problémákra különböző megoldások születtek. Az egyre szélesedő kulturális ipar ma a befektetői segítségre és a vállalkozói kedvre alapoz. Nemzetközi szinten egyre nagyobb a nyomás a kulturális szolgáltatások liberalizációjára, ám a tisztán gazdasági érdekek szerint támogatott kultúra elvesztheti sokszínűségét.
A művészet, a tudomány és a képzés ügye ma a tartományok felelőssége, mindemellett a szövetségi állam és a tartományok közötti kapcsolat egyáltalán nem felhőtlen. A közpénzekből 56 százalék jut állami szinten (13 százalék a szövetségtől, 43 százalék a tartománytól), 44 százalék önkormányzati szinten kultúratámogatásra. 2003-ban több mint 8 milliárd euró jutott kultúrára Németországban. A jóléti kultúrpolitikát azonban gazdasági kalkulációk fenyegetik, és érezhető a megfelelő mértékű befektetői kedv hiánya. A "nadrágszíj egyre szorosabb", a költségvetésből adódó lehetőségek évről évre szűkülnek. A meglévő intézményeket célzó költségvetés mellett egyre kevesebb pénz jut a nem államilag fenntartott intézmények, önálló művészek támogatására, a „restauratív kultúrpolitika” a meglévőben, s nem a leendőben érdekelt, az új tervek, szervezetek finanszírozására nem igazán marad fedezet. A kultúratámogatást ezért szívesen kötik a parlamenttől függetlenül működő, operatív alapítványokhoz. Németországban a 12 ezer ismert alapítvány majd’ 20 százaléka kulturális jellegű. Bár ezek a kulturális alapítványok rendszerint szűk költségvetéssel gazdálkodnak, és nem tehermentesítik az államot, nélkülük vitathatatlanul szegényebb volna a kulturális élet. Legyen szó múzeumok megvásárlásáról, ösztöndíjakról, művésztámogatásról vagy jelentős kulturális szervezetek erősítéséről – az alapítványok részéről olyan mértékű kezdeményezés tapasztalható, amilyenre az állam nem képes, de ami nem is várható el tőle. A műemlékvédelem esetében a Német Műemlékvédelmi Alapítvány kiemelkedő szerepet játszik a keletnémet kulturális örökség védelmében. A tartományok alapítványa a szövetségi alapítvánnyal és magánalapítványokkal együttműködve vásárol meg és ápol számos műalkotást és gyűjteményt. Az alapítványi támogatás a liberális kultúrgazdasági szemlélettel szemben képes megőrizni és továbbörökíteni a kultúra sokrétűségét.
(A Das Parlament 2004. november 29-i melléklete alapján.)



Múzeumfinanszírozás

Hazánk és Németország múzeumfinanszírozási modelljeinek összehasonlítása egyrészt nehézségekbe ütközik, mivel a támogatási struktúra alapvonásaiban különbözik, másrészt viszont a német gazdaság megtorpanása hasonló gondokat okozott, mint amilyenekkel hazánkban találkozhatunk – mutat rá Mélyi László, a Goethe Intézet kulturális titkára a németországi múzeumfinanszírozásról írt tanulmányában. Németországban szerinte nem képzelhető el múzeumok alapítására, átalakítására, intézmények költöztetésére vonatkozó politikai döntés nyilvános előkészítés és a szakmai nyilvánosság bevonása nélkül. A legtöbb esetben vizsgálatok, tanulmányok készülnek a nagyobb tervekről, ebből kifolyólag az a politikai szándék vagy érdek, amely koncepció nélkül dobna a nyilvánosság elé múzeumi ötleteket – lásd a budapesti Guggenheim Múzeum vagy a Néprajzi Múzeum gyors kiköltöztetése anno –, aligha lenne életképes.
Berlinben jelenleg összesen 175 múzeum működik; a több mint 6000 német múzeumnak évi 100-110 millió látogatója van. Mélyi László rámutat: Berlinben többféle finanszírozási rendszer él egymás mellett – léteznek a szövetségi állam és az összes tartomány közös finanszírozásában működő, vagy csak az állam által finanszírozott, illetve a főváros által önállóan üzemeltetett gyűjtemények. 2000 óta számos neves magángyűjtemény nyílt meg. Az utóbbi évek legnagyobb berlini vállalkozása a Múzeumsziget és a hozzá kapcsolódó kastély újjáépítése: a Nemzeti Galériát 74 millió, a Bode Museumot 149 millió euróért újították fel. Az építkezést a szövetségi állam és a német tartományok közösen finanszírozzák, szponzorok segítségével. A Múzeumsziget a porosz állami múzeumok részét képezi, amely alapítványi formában működik; elnöke a kulturális miniszter, helyettese a berlini kulturális szenátor. Az üzemeltetésében 75:25 százalék az arány a szövetségi állam és a 16 tartomány között. Az üzemeltetéstől elkülönül az építési költségvetés, amelyben az állam és Berlin 50-50 százalékkal vesz részt.
Az egyesületek, magánszemélyek által alapított, a szenátus vagy a magisztrátus által később átvett berlini városi múzeumok évek óta strukturálisan alulfinanszírozottak. Berlin kulturális szenátora, Thomas Flierl nemrég vetette fel egy újabb alapítvány, a három gyűjteményt egyesítő Tartományi Múzeum Alapítványa létrehozásának gondolatát. A Brücke-Museum (évi 500 ezer euró támogatás), a Berlinische Galerie (évi 4 millió) és a Stadtmuseum (évi 9 millió) egy alapítványban történő koncentrációja együtt járna a személyzeti ügyek, a pénzügyi adminisztráció és a szolgáltatások közös megoldásával.
A berlini modell nem új, nem is berlini, hanem hamburgi, sőt eredetileg holland – írja Mélyi László. Hamburgban hét állami múzeum önállósulása zajlott le 6 évvel ezelőtt. Egyszerre hét alapítványt hoztak létre, amelyeknek nincs saját alaptőkéjük, viszont Hamburg városától évi hozzájárulást kapnak.
A keleti tartományokban a problémák jóval súlyosabbaknak tűnnek, Brandenburgban 1990-ben még csak 100 múzeum volt, ma már 350, a támogatási összegek pedig ennek megfelelően egyre csökkennek. Főleg létszámleépítéssel segítenek ezen, sok intézmény egyszemélyes vállalkozássá alakult. Kelet-Németországban az utóbbi másfél évtizedben a támogatás nevetséges mértékűre zsugorodott.
Mélyi szerint Németországban nagy hangsúlyt helyeznek a PR-tevékenységre és a múzeumpedagógiai munkára. Berlinben sok múzeumban a munkanélkülieknek 50 százalékos engedményt adnak, a szociális segélyen élők ingyen mehetnek be. Növelik a szponzorok szerepét, erősebben bevonják az amúgy is szigorúan szabályozott lottót a finanszírozásba.



A kultúra terjesztése

Az országhatárokon kívüli kultúraterjesztésért a Goethe Intézet felelős. Négy fő feladata a nyelvoktatás, a pedagógiai továbbképzés, a kulturális programszervezés és a német nyelvű könyvtár-üzemeltetés. A Goethe-intézetek, Goethe-centrumok hálózata különféle kulturális intézményekkel együttműködve szervezi programjait; a 278 millió eurós összköltségvetéssel működő hálózatot a német külügyminisztérium és a szövetségi sajtóiroda finanszírozza. Mélyi László, a budapesti Goethe Intézet kulturális titkára lapunknak elmondta, az intézet teljesen önálló, és – például a Francia Intézettel ellentétben – nem függ a nagykövetségtől, amellyel azonban hagyományosan jó kapcsolatot ápol. A müncheni központú intézmény Budapesten a német kultúrát terjeszti és Magyarországra gyakorolt hatását vizsgálja. Együttműködnek az őszi fesztivállal, a Trafóval, az A38-cal, a kecskeméti fotómúzeummal, a Műcsarnokkal, a Ludwig Múzeummal, az Örökmozgóval és az ország germanisztikai intézeteivel. A budapesti Goethe Intézet a kelet-közép-európai régióhoz tartozik, München alá rendelt központja Prágában van.
Köszönjük a Goethe Intézet munkatársainak segítségét!



Új filmtörvény – több pénz és reklám

A 2004 januárjától hatályba lépett új német filmtörvény egy sor újítást tartalmaz. A törvényalkotók célja az volt, hogy optimálják a szövetségi film gyártási feltételeit, a létrejött alkotást megerősítsék művészi pozíciójában, elősegítsék hazai és külföldi forgalmazását és megnöveljék a gazdasági sikerét. A tervezett intézkedéseket a Filmtámogatási Intézet (FFA) alaptőkéjének emelésével érik el: az FFA költségvetése a korábbi 45 millió euróról 52,7 millióra emelkedik. A korábbi összegnek több mint duplája, összesen 14,5 millió euró jut reklám- és marketingtámogatásra. Megemelik a gyártási és a forgatókönyv-támogatás összegét. A közönségfilmeken kívül az elismert művészi jelentőségű, fesztiváldíjas alkotások úgynevezett referenciatámogatáshoz juthatnak. A gyermek-, dokumentum- és első filmek megkönnyített feltételekkel pályázhatnak.
Az FFA a támogatott producerek helyett kezességet vállal a bankokkal, televízióadókkal szemben; az átvállalt kezesség a film forgatásának esetleges megszakítása miatti visszafizetési kötelezettség biztosítéka. Ez a gesztus könnyít a producerek terhén, gördülékenyebbé teszi a filmgyártás finanszírozását. Az FFA nemcsak a támogatási feltételek biztosításáért felelős; küzd a kalózmásolatok ellen, és támogatja a fiatalok filmszakmai képzését. Jelentősen megnövelik az FFA feladatait a külföldi filmbemutatókkal kapcsolatban. Friss hír egyébként, hogy az FFA január 20-i bizottsági ülésén Berlinben 3,6 millió eurós össztámogatást szavazott meg a beérkezett pályázatokra. Az értékesítési támogatás képezi a törvény magját.

Egységes külföldi filmképviselet. A német film külhoni reprezentációs feladatait látja el a 2004-ben megalakított German Films-Service and Marketing GmbH. Felügyeli és elősegíti a fesztiválszerepléseket, filmheteket és vásárokat, informálja a külföldi érdeklődőket, tanácsot ad a filmexport és -eladás ügyében.

Gigantikus filmportál. Az utolsó frankfurti könyvvásáron mutatta be nagyszabású honlaptervét a Majna-parti városban székelő Német Filmintézet. Harmincezer filmet dolgoznak fel – a tizedét filmográfiai adatokkal, recenziókkal, interjúkkal, fotókkal és plakátokkal egészítik ki. Az idei berlini filmszemlére elkészül a www.filmportal.de címen elérhető adatbázis.

Mozisikerek. A német film ünnepeként emlegetik a német lapok az előző esztendőt. Rég nem tapasztalt sikerek, a fesztiválokon díjeső, a mozik előtt hosszú sorok – az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb mozibevételét a belföldi alkotások is elősegítették. Peter Dinges, a német filmtámogatási intézet elnöke úgy látja: a német filmgyártás maga mögött tudhatja a pangás éveit. A legsikeresebb film a (T)Raumschiff Surprise című komédia lett 9,2 milliós nézőszámával. A 7Zwerge című film 6,2 milliós nézőszámot ért el; a Hitler-dráma, A bukás több mint 4,2 millió nézőt vonzott 2004 végéig.

Sehenswert – érdemes megnézni. Tizedik alkalommal rendezi meg február 25-től március 6-ig a Sehenswert filmfesztivált a Magyar Filmarchívummal közösen a pesti Goethe Intézet. Bemutatják az elmúlt két év legjobb német filmjeit Budapesten és Pécsett.

Forrás: Magyar Nemzet - 2005. január 24. (14. oldal) Az oldalt írta: Muray Gábor


rovat: TÉMÁK