IN ENGLISH   |   REGISZTRÁCIÓ   |   HONLAPTÉRKÉP  

Jelmondat [2006-12-08]


Jelmondat

"Egység a sokféleségben": 2000. május 4-e óta így szól Európa jelmondata, amelynek kiválasztására egy verseny keretében került sor nyolcvanezer, 11 és 19 év közötti európai fiatal részvételével.

Az európai jelmondat története 1998-ig nyúlik vissza, amikor először vetődött fel az ötlet, miszerint ha az Európai Uniónak van közös zászlaja, himnusza, Európa-napja és hovatovább közös pénze is, miért ne lehetne a szimbólumok sorát egy jelmondattal kiegészíteni? Patrick La Prairie-től, a Ouest-France újságírójától származik az ötlet, hogy bízzák a tagállamok diákjaira a jelmondat kitalálását. Az újság az ötlethez partnerként megnyerte a Le Mémorial de Caen 20. századi Történeti Múzeumot és a France Télécom-ot, valamint a 15 tagállam mintegy 40 sajtóorgánumát.
1999. március 31-én útjára bocsátották a projektet, létrehozták, és 1999 szeptemberében megnyitották a devise-europa.org internetes honlapot, amelyen részletes instrukciókat helyeztek el az Unió 11 hivatalos nyelvén a pályázás módjára vonatkozóan.
2000 januárjáig több mint 2 575 iskolai osztály alkotta meg jelmondat-verzióját a saját anyanyelvén és angolul, s csatolta hozzá a magyarázatot, amely megindokolta választásukat. 2000 februárjában sor került az első - nemzeti - szelekcióra, amikor mind a 15 tagállamban az ottani médiapartner által felállított zsűri kiválasztotta az európai zsűri elé kerülő 10 legjobban sikerült pályamunkát. 2000 áprilisában egy európai zsűri másodszor is megrostálta a jelmondatokat. A Le Mémorial de Caen múzeumban összegyűlt, minden tagállamból egy-egy tagot - újságírót - magába foglaló zsűri egyhangú döntésének eredményeként kiválasztották azt a hét jelmondat-javaslatot, amelyből a végső döntnök, a "nagy zsűri" feladata kiválasztani azt az egyet, amely az Európai Unió jelmondata lesz.

A versenyben maradt hét jelmondat:
1. Béke, szabadság, szolidaritás
2. Egység a sokszínűségben
3. Egységben a békéért és a demokráciáért
4. Együtt, szabadságban
5. Különbözőségünkben az erőnk
6. Mindegyik más, mindegyik európai
7. Öreg kontinens, új remény


A végső döntés meghozatalára május 4-én került sor, amikor a prominens európai politikusokból, művészekből és közéleti személyiségekből álló, Jacques Delors-vezette grémium egyhangú döntése alapján az Európai Parlamentben (Brüsszelben) - a 80 000 résztvevőt reprezentáló 15 iskolai osztály 500 tanulója részvétele mellett - Nicole Fontaine, a Parlament akkori elnöke kihirdette az új európai szimbólumot, az Európai Unió jelmondatát, amely a következő: Egység a sokszínűségben.

A végső döntést meghozó "nagy zsűri" tagjai:

Név Ország Foglalkozás
Rita Süssmuth Németország ifjúsági, családügyi és egészségügyi miniszter (1985-1988), a Bundestag elnöke (1988-1998)
Franz Vranitzky Ausztria pénzügyminiszter (1984), kancellár (1986-1997)
Dirk Frimout Belgium belga (flamand) asztronauta, az elso belga az urben, aki 1992-ben az Atlantis űrjárművel megkerülte a Földet
Uffe Ellemann Jensen Dánia külügyminiszter (1982-1993)
Felipe Gonzales Spanyolország miniszterelnök (1982-1996)
Lenni Kalle Taipale Finnország zeneszerző, zongorista, az 1997-es Pori Jazz fesztiválon az 'év legjobb művésze' díjat kapta
Jacques Delors Franciaország gazdasági és pénzügyminiszter (1981-1984), az Európai Bizottság elnöke (1985-1995), a Notre Europe (Mi Európánk) szervezet alapítója 1996-ban
Lord Jenkins of Hillhead (Roy Jenkins) Egyesült Királyság Az Európai Bizottság elnöke (1977-1981), pénzügyminiszter (1967-1970), az Oxfordi Egyetem és a Royal Society of Literature (Királyi Irodalmi Társaság) elnöke (2003-ban bekövetkezett haláláig)
Theodoros PangalosGörögországEurópa Tanács (1989-1993), közlekedési és kommunikációs miniszter (1994), külügyminiszte (1996-1999)
Mary Henry Írország a Comhairle na nOspidéal (nemzeti szakmai szervezet a kórházak biztonságos és minoségi szoláltatásaiért) tagja (1992), a Well Woman központ elnöke, a Rape Crisis Center tagja, 1993-tól szenátor
Susanna AgnelliOlaszországeurópai képviselő (1979-1981), szenátor (1983, 1979), külügyminiszter (1995-1996)
Gilbert Tausch Luxembourg a Robert Schuman Európai Oktatási és Kutatási Központ igazgatója, a Liège-i Egyetem és a Brugge-i Európai Egyetem professzora
Ruud Lubbers Hollandia gazdasági miniszter (1973-1977), miniszterelnök (198-1984)
Mario Soares Portugália a Szocialista Párt alapítója (1973), külügyminiszter (1974-1975), miniszterelnök (1976-1985), köztársasági elnök (1986-1996)
Anna Christensen Svédország a Lund Egyetem professzora (1975-tol), a Dagens Nyheter hetilap szerkesztoje
Forrás: http://www.ouestfrance-ecole.com


A La Sofres közvélemény-kutató és -elemző cég lexikai elemzés alá vette a több mint 2 000 pályamunkát (s a benne szereplő csaknem 400 000 szót), s azt igyekezett kihámozni a szóhasználatból, hogy a különböző tagállamok tanulói mit tartanak az európaiság lényegének. A vizsgálat eredményeként rámutattak, hogy a leggyakrabban használt 10 kifejezés - az összes pályamunkát tekintve - az alábbiak szerint alakult: Európa, béke, egység, unió, együtt, jövő, különbség, remény, szolidaritás, egyenlőség, szabadság, sokszínűség és tiszteletben tartás. Két érdekes megállapításra is jutottak az elemzők: egyfelől megállapították, hogy a diákok Európa-képében nagyon erősen jelen van a béke gondolata, ami azzal indokolható, hogy ez a generáció, sőt már a szüleik sem élték át személyesen a második világháborút, s számukra a fél évszázada tartó nyugat-európai "háborúmentes" állapot a természetes. Másfelől, az elemzésből az is kiderült, hogy az európaiságot kifejezni szándékozó jelmondatokban alig jelentek meg a gazdasági együttműködésre utaló kifejezések, ami azt jelenti, hogy a fiatalokban Európáról - és az Európai Unióról is - egy olyan idealizált kép él, amely mentes a piaci alapú, materiális vonatkozásoktól, s inkább az értékek mentén értelmezik a közös identitás kifejeződését.
Az elemzők külön-külön is megvizsgálták az egyes tagállamok ifjú versenyzőinek jelmondat-javaslatát és a hozzá készített magyarázatokat, azt kutatva, hogy milyen nemzeti specifikumok érhetők tetten az Európa-képüket illetően. A diákok szóhasználatában a leggyakoribb elemek:
  • belgák: nemzet, büszkeség, remény, gazdagság, különbözőség;
  • britek: egység, amely védi és támogatja tagjai különbözőségét;
  • dánok: demokrácia, az élet értékei, jobb társadalom;
  • finnek: Európa a különböző népek családja, tisztelet, család, kölcsönös segítség;
  • franciák: egység az európaiak között, szolidaritás a világ többi része felé;
  • görögök: Európa az antik görög alapokon megvalósított haladás és a demokrácia civilizációja;
  • hollandok: a határok megnyitásával Európa ereje is nő a világ többi részével szemben;
  • írek: Európa szociális felelőssége és a lehetőségek közössége, egyenlőtlenségek csökkentése;
  • luxembourgok: a kultúrát, a tudást és a történelmet ötvöző vízió, a római, a görög és a keresztény hagyományok, mint a közös kultúra alapjai;
  • németek: az európai kultúrák közti megértés és tolerancia a békéért, az egységért és a személyes szabadságért;
  • olaszok: különbözőség és történelmi alapok egy kulturális Európa szolgálatában, hagyomány, örökség;
  • osztrákok: minden tagországnak meg kell őriznie sajátosságait;
  • portugálok: a múltra építkezve építeni a jobb jövőt, szociális értékek, igazságosság;
  • spanyolok: határok nélküli Európa, jólét, szimpátia, vendégszeretet, ifjúság, harc a terrorizmus ellen a békéért;
  • svédek: Európa a béke és mások tiszteletének szinonimája, a tagok közti együttműködés és a közösségi akarat következtében nem vetül Európa történelmére még egyszer olyan árnyék, mint a nácizmus volt, a környezet és a kontinens védelme.
A kiválasztott mottót - némi módosítást követően, az eredeti ugyanis Unity in diversity volt, ezt United in diversity-re változatták - az Alkotmányos Szerződésbe is belefoglalták, a IV. címben jelenik meg az uniós szimbólumok sorában.

A mottó érdekessége, hogy az egység és a különbözőség látszólag ellentmondásos fogalmait állítja egymás mellé. Nem az Európai Unió az egyetlen, amely jelmondatában ezeket a gondolati elemeket jeleníti meg, lényegében ugyanazokat, mint a 2000. április 27-én elfogadott dél-afrikai hivatalos állami jelmondat (!ke e: /xarra //ke - Diverse people unite or Unity in Diversity - Egység a sokféleségben). Indonézia a másik állam, amelynek jelmondata úgyszintén fordítható Egység a sokféleségben-nek. Eredeti formájában, régi jávai nyelven a mottó: Bhinneka Tunggal Ika, amelyet általában Unity in diversity-nek - Egység a sokféleségben - fordítanak angolra, bár a szó szerinti fordítása "(Although) in pieces, yet One" (kb. bár darabokban, mégis egy(et alkotva)). S itt kell még megemlítenünk az Amerikai Egyesült Államok mottóját is (1776 és1956 között használták), amely latinul E pluribus unum, azaz szó szerint fordítva: Egy a sok közül.

Az Európai Unió jelmondata latinul: In varietate concordia.

Internetes források
A versenyről (a Ouest-France honlapjáról)
http://www.ouestfrance-ecole.com/commun/scripts/blocsmetiers/com_frame.asp?lien=/accueil_detail.asp¶m=idDOC=2135

Unification via Diversification - what does it mean to be "united in diversity"?
http://www.eumap.org/journal/features/2004/bigday/diversity/

PatrickLa Prairie, az "ötletgazda" írása a versenyről
http://www.newropeans.org/fr/fondamentaux/congres_fondateur/interventions/la_prairie.htm

A mottó különböző nyelveken
http://en.wikipedia.org/wiki/European_symbols#Motto

A jelmondatok elemzéséről
http://www.epf.lu/foto/ude/dveuro.htm

rovat: TÉMÁK