IN ENGLISH   |   REGISZTRÁCIÓ   |   HONLAPTÉRKÉP  

Európai típus és példány - Gondolatok Essen és Görlitz jelöléséhez az Európa Kulturális Fővárosa 2010 címre [2006-12-08]



Fotó: RTG/Lueger
A német Európa Kulturális Fővárosa program keretében ez év március 10-én hirdette ki álláspontját a Német Kultuszminiszteri Konferencia által felkért héttagú zsűri. A javaslat a tíz versenyben lévő német város közül Essen pályázatát első, Görlitzét második helyen ajánlotta a Német Szövetségi Tanács (Bundesrat) figyelmébe, amely az ajánlást elfogadva április 29-én e két várost küldte meg az Európai Parlamentnek Brüsszelbe, ahol 2006 novemberében dől el, hogy a kettő közül melyik lesz a magyar kulturális főváros tandem partnere 2010-ben.

A hónapokon át rokonszenves versengést folytató tíz pályázó német város, Braunschweig, Bréma, Essen, Görlitz, Halle an der Saale, Karlsruhe, Kassel, Lübeck, Potsdam és Regensburg esélyeit számos szempont alapján latolgatta a sajtó és a közvélemény. Sejthető volt, hogy a zsűri a szűkebb kulturális döntési szempontokon túl demokratikusan gondolkodva, Németország különleges föderális, geopolitikai, történelmi és gazdasági tulajdonságait megfontolva fog döntést hozni, aminek már az az elvárás is része volt, hogy a zsűri ne egy, hanem legalább két, de legfeljebb négy várost nevezzen meg az ajánlásban. Ebből arra is lehetett következtetni, hogy egy nyugat- és egy kelet-német város fog szerepelni a javaslatban. Kérdés maradt ugyanakkor, hogy a kelet-nyugati problematika mellett a zsűri figyelembe veszi-e a Németországra szintén jellemző észak-déli különbségeket is, és - mintegy szimmetrikusan - egy északi és egy déli várost is továbbjuttat. Szinte minden érintett és megfigyelő biztosra vette Bréma jó esélyeit, de a vezérgondolat miatt különösen fontos pályázatok között tartották számon Görlitz, Halle, Essen és Karlsruhe koncepcióit is: Görlitzét a lengyel-német kapcsolatépítés, Halléét a zsugorodó város problémaköre, Essenét az ipari terület (Ruhr-vidék) kulturális transzformációja és Karlsruhéét a jog mint kultúra tematika miatt. De világszínvonalú épített öröksége okán minden további nélkül szóba kerülhetett Potsdam vagy Regensburg támogatása is.


Fotó: RTG/Vollmer
Az Európai Unió által megfogalmazott kiválasztási kritériumoknak a zsűri indoklása szerint többé-kevésbé mind a tíz város megfelelt. Persze ennek az általános kritériumrendszernek megvan az a hátulütője, hogy éppen az átfogó jellege miatt a városi életformával és politikával szemben támasztható összes követelményt érinti, így például a város hozzájárulását az európai művészet- és szellemtörténethez, egész Európára kisugárzó kulturális rendezvények támogatását, a kulturális kreativitás támogatását, a városlakók részvételét a pályázati projektekben, a projektek hosszabb távú fenntarthatóságát és hatását, a pályázat sajtóban való megjelenítését és turisztikai hatását, a nemzetközi dialógus erősítését, a város történelmi örökségének és életminőségének bemutatását, illetve fejleszthetőségét. Az általános követelményrendszer ugyanakkor - olvasható az indoklás szövegében - "figyelmen kívül hagyja a pályázatok valódi értékét, vagyis azt, hogy a tíz város mindegyike olyan különleges főtémát prezentál, amelyik megérdemelné, hogy 2010-ben az európai színtéren beszéljenek róla". Ezért a zsűri mindenekelőtt arra a szempontra koncentrált, hogy a tíz város közül melyik volt képes olyan témára építeni a pályázatát, amelyik új kérdéseket vet fel, európai jelentősége van, és a belátható jövőben sok más európai város politikai/fejlesztési programját meg fogja határozni.

Ennek ismeretében jobban megérthetjük, hogy miként eshetett a választás éppen Essen és Görlitz városára. A zsűri logikája szerint az Európa Kulturális Fővárosa címre nem feltétlenül olyan városok kerestetnek, amelyek a legeredetibb művészeti ötleteket vagy a legbiztosabb gazdasági megvalósíthatóságot és a legtöbb turistát ígérik, hanem olyanok, amelyekre némileg naivan és leegyszerűsítve, de jó szívvel mondanánk: "Itt én is szívesen élnék." A zsűri olyan városokat keresett tehát, amelyek modellértékű, de megvalósítható pályázatot nyújtottak be, és mindenekelőtt különösen jó példányai bizonyos európai várostípusoknak, ami alatt a mai Európa több városára jellemző közös problémákat, feladatokat és megoldandó kérdéseket kell értenünk. De lássuk, melyik két típusnak a jó példánya Essen és Görlitz!


Fotó: RAG
Az "Átalakulás kultúrával - kultúra átalakulással" mottót hirdető, első helyen kiemelt Essen az 5,3 millió lakosú Ruhr-vidék "nevében" pályázik az Európa 2010-es Kulturális Fővárosa címre. Görlitzhez hasonlóan, amelyik a Neiße keleti partján fekvő lengyel Zgorzelec nevében is küzd e címért, Essen pályázata is messze túlmutat tehát a város közigazgatási határán. Ez nagy előny a program gazdagsága és a megszólítható tömegek szempontjából még akkor is, ha a pályázó városok, szigorúan véve az Európai Unió kiírásának szövegét, kizárólag egyedül és csak saját maguk nevében pályázhatnak. Ugyanakkor az európai városi problématípus - az ipari környezet és örökség kulturális újraértelmezésének szükségszerűsége - Essen mellett valójában a Ruhr-vidék minden nagyvárosára, például Bochumra, Dortmundra vagy Wuppertalra is jellemző. Nem véletlen, hogy a pályázatban számos olyan kortárs művészeti installáció szerepel, amely ipari műemlékeket értelmez újra fénnyel, új anyagokkal vagy funkciókkal. Jó példa erre a már ma is világörökségi helyszínként számon tartott Zollverein épületegyüttese. Az Invisible City - Die zweite Stadt (Láthatatlan város - Második város) című projekt keretében pedig az ezer méter mélyen húzódó egykori bányajáratok válnak a kortárs médiaművészetek egyedülálló földalatti utcájává. Ilyen - egykor sikerágazatnak számító - nehézipari és bányarégiók Európa szinte minden országában előfordulnak, legyen szó akár a volt szocialista országok erőltetetten iparosított körzeteiről (például Ózd és vidéke, Katowice és Felső-Szilézia, Schwarze Pumpe és a Lausitz-vidék), akár Liverpoolról vagy az európai integráció kezdetén, a Montánunió létrejöttében is kulcsszerepet játszó európai német mítoszról, a Ruhr-vidékről. Essen és a régió ugyanakkor nem csak a pusztuló és/vagy átalakuló ipari környezet szempontjából modellértékű Európában: London és Párizs után a kontinens harmadik legnagyobb agglomerációja és (nem csak ipari) olvasztótégelye, amelyben 140 (!) nemzetiség él egymás mellett, azok teljes kulturális palettájával. Összességében megállapítható, hogy Essen és a Ruhr-vidék pályázata egyfajta hálózat-modellt jelenít meg, amelyet egy hatalmas agglomeráció városai képeznek. Görlitz viszont a híd-modell prototípusa, amely - szintén több szinten értelmezve - hídverés két volt történelmi városrész, két jelenlegi ország, történelmi korok és egymás mellett élő generációk között. A két pályázatnak külön érdekessége, hogy mind Essen esetében a hálózat, mind pedig Görlitz esetében a híd szó szerinti értelemben és közvetlenül megtapasztalható módon is értendő, hiszen a Ruhr-vidék sűrű autópálya, vasút és víziút-hálózata kulturális szempotból is nagy kihívás a szervezőknek, Görlitzet pedig több évtizednyi elhatárolódás után csupán néhány éve köti össze újra városi gyaloghíd Zgorzeleccel (noha egykor 4-5 híd ívelt át a Neißén a városon belül). A hálózatosság és a hídépítés gondolata egyértelműen felismerhető a két város 2010-es logójában is.


Fotó: RAG
"A senkiföldjéről Európa szívébe" kíván visszatérni a német-lengyel ikerváros Görlitz-Zgorzelec. A pályázat másik szlogenje - "Európa kulturális fővárosát építjük" - szimpatikus szerénységről tanúskodik, hiszen a hiányzó hidak felépítésén kívül az elmúlt 40-50 esztendő súlyos lelki és fizikai sebeit is gyógyítani kell a "felépülés" ideje alatt. Hiába feküdt a város már évszázadokkal ezelőtt két fontos európai kereskedelmi útvonal kereszteződésében, hiába a reneszánsz kor és a századforduló gazdasági-kulturális öröksége, ha az utóbbi évtizedekben egy hideg és álmos európai peremvidéken sorra pusztultak a mostanra viszont aprólékosan felújított építészeti és a folyamatosan megújuló szellemi kincsek. A német oldalon megcsodálható cifra homlokzatok mögött azonban munkanélküliség, elvándorlás, üresen tátongó lakások és üzlethelyiségek húzódnak. A megosztott város összenövesztése még sokáig tart, de az ennek érdekében folyó erőfeszítések, amelyek ezúttal azonban a nyelvi és nemzetiségi különbségeket nyereségként és lehetőségként dolgozzák fel, egyértelműen európai modellt jelenítenek meg. Görlitz az európai egyesülés műhelyeként vagy építkezési területeként határozza meg önmagát. Példánya annak a várostípusnak, amelybe Komárom-Komárno-tól Cieszynesky-Tosinig számos európai határváros tartozik, s amelyekben szintén a kőhidak építése és a szellemi szálak újrafűzése az alapvető feladat, s amelyhez - minden szkepticizmus ellenére - az európai egyesülési folyamat kínál megfelelő keretet. Nem csoda hát, hogy a görlitzi pályázat középpontjában a Brückenpark Neiße (Neiße-Hídpark) című projekt áll. A Hídpark lesz az új kétnyelvű és kétnemzetiségű - sőt, még jelentős görög kisebbséggel is bíró - európai város szellemi-kulturális centruma. A folyó két partján elterülő közvetlen határvidék új, közös térré alakul, ahol oktatási, kulturális és szabadidős intézmények foglalnak helyet. Ezen a helyszínen és a környék jelentős épületeiben már jelenleg is rendszeresen zajlanak tematikus fesztiválok, amelyek az építészet, a kortárs képzőművészet és irodalom vagy a közélet számos kérdését és eredményét mutatják be német-lengyel-nemzetközi kontextusban.

Essen és Görlitz: két alapvetően eltérő történelmű, összetételű és hátterű város - két európai prototípus, melyek kiemelkedő példányai saját kategóriájuknak. Pályázásuk nem pusztán jó lehetőség, hanem alapvető szükséglet. A zsűri érvelése tehát érthető, bár azt is észre kell vennünk, hogy a pályázatok középpontjába helyezett, és a zsűri által oly nagyra értékelt két releváns európai alaptéma éppen Essen és Görlitz esetében kevésbé a pályázat kreativitásának, mint inkább a két város - pályázat nélkül is meglévő - adottságainak köszönhető. Ugyanakkor Essen is, Görlitz is képes kifejezni a Európa 2010-es Kulturális Fővárosa címre beadott pályázatán keresztül a város lakóinak elszánt megújulási és változtatási készségét. Essen és a Ruhr-vidék százötven éves ipari urbanizációs múltja ellenére is szeretne új, kulturális és tudásalapú életformát kínálni egy hatalmas városhálózatnak, Görlitz pedig saját kulturális önmeghatározásával példaszerűen feldolgozhatja a háborúk, elűzések és megosztottságok által megnyirbált - sajnálatosan európai - történelmét. Így válhatnak "élhető" európai városokká.

Méhes Márton, Berlin

Forrás: Európai Utas 61. (2005/4.) szám (www.europaiutas.hu)

rovat: TÉMÁK