IN ENGLISH   |   REGISZTRÁCIÓ   |   HONLAPTÉRKÉP  

Európai Színházi Díj [2006-12-08]



[ A díj története ] [ A díjazottak névsora (1987-2001) ]



A díj története

Taormina, egy ideje az európai színházi elit rendszeres éves találkahelye. A görög amfiteátrumáról - nekünk már csak Csontváry miatt is - híres szicíliai városka 1986-87-ben hozta létre az Európai Színházi Díjat, amelynek átadását neves szakemberek megjelenésével és előadásokkal ünneplik azokat a színházi személyiségeket és társulatokat megjutalmazva ezzel, akik/amelyek "olyan kulturális események megvalósulásához járultak hozzá, melyek egyfelől elősegítik az emberek közti megértést, másfelől - a kölcsönös tanulási folyamat részeként - ösztönzik az idegen kultúrák közötti interakció minél intenzívebb megvalósítását". A zsűri eddig nyolc alkalommal osztott díjat (néhány év anyagi nehézségek miatt kimaradt). Kétféle díj létezik, az egyik maga az Európai Színházi Díj - nyertese 60 000 euró jutalomban részesül -, amit a legnevesebb rendezők kapnak meg; a másik, a "kis díj" (20 000 euró), amelynek hivatalos elnevezése Európa-díj - Új Színházi Valóság. Ez utóbbiból többet is kiosztanak, és értelemszerűen az újdonságot jelentő kezdeményezéseket jutalmazzák vele. Az aktuális díjazottak egy vagy több produkciójukat is elhozzák Taorminába, a Visszatérés sorozatban pedig a korábbi nyertesek valamelyike megjelenhet azóta született előadásainak egyikével. A díjátadás gálaestjét minden esetben a fődíjas rendező bemutatója követi, amelyet a díjazottak tevékenységéhez kapcsolódó nyilvános kerekasztal-beszélgetések, interjúk, munkabeszámolók előznek meg.

A Taormina Arte elnevezésű helyi bizottság kezdeményezéséhez azóta számos nemzetközi színházi szervezet csatlakozott, így az Európai Színházi Unió, az Európai Színházi Konvenció, a Színházi Kritikusok Nemzetközi Szövetsége, valamint a Mediterrán Színházak Nemzetközi Intézete.

A fent említett szempontok figyelembevétele mellett 1987-ben az Irene Papas vezette nemzetközi zsűri Ariane Mnouchkine-t tartotta érdemesnek a díj elnyerésére, az általa létrehozott Napszínház (Theatre du Soleil) művészi teljesítményét értékelve ezzel. A díj átadása "szenzációs képzeletbeli színházi puccsként" hatott az átadási ceremónián - amelyet a taorminai görög amfiteátrumból az Eurovision közvetített -, ahol a rendező arról beszélt, hogy reményei szerint az Európát még két különálló blokkra osztó akadályok hamarosan eltűnnek, és hogy a "másik" Európa művészeinek ajánlja a díjat azoknak, akik a kommunista uralom alatt élnek.

Szintén 1987-ben Carlo Ripa di Meana, az Európai Bizottság kulturális biztosa egy különdíj odaítéléséről döntött a görög kulturális miniszter, Melina Mercouri részére, elismerve azt, hogy közéleti és művészi tevékenysége során kiválóan össze tudta egyeztetni a politika iránt érzett hivatástudatot egyfajta mély kulturális elköteleződéssel.

Az Európai Színházi Díj következő kiosztása során Peter Brook lett a díj birtokosa, s ekkor teremtették meg a tiszteletadás kifejezésének egy olyan új hagyományát, amelyet az Európai Díj története során mindvégig irányadónak tartottak. A díjnyertes művész munkásságának tanulmányozása és elemzése abban az évben három, ennek a célnak szentelt felejthetetlen napig tartott, amikor is sor került többek között egy, a nyertes Peter Brook és Grotowski között zajló emlékezetes rögtönzött dialógusra, egyéb eszmecserékre és vetítésekre, amelyek során sok-sok személyes vonatkozás napvilágra került és számos szubjektív "vallomás" hangzott el. A bemutatókon, amelyeket a rendező kedvenc színészei prezentáltak, részt vehetett az érdeklődő közönség is.

A díj második odaítélését követően az Európai Díj az Európai Tanács és az UNESCO közös védnöksége alá került, együttműködésben a Színházi Kritikusok Nemzetközi Szövetségével (Association Internationale des Critiques de Theatre).

A harmadik díjazott Giorgio Strehler lett, aki a színház és a kultúra Európájának létrehozásában szerzett érdemei elismeréséért kapta a kitüntetést. Ez ugyanabban az évben történt, amikor az Európai Színházak Egyesülete (Union des Theatres de l Europe) is bekapcsolódott az együttműködésbe, és az Új Színházi Valóság Európa-díját (Europe Prize New Theatrical Realities) megalapították. Ebben a kitüntetésben első alkalommal Anatolij Vasziljev részesült. Az orosz rendező emlékezetesen intenzív workshop-produkcióval készült az alkalomra, a neki dedikált konferenciát pedig felolvasások tették teljessé Jouvet Elvirájából, valamint Strehler és Giulia Lazzarini Színház-szenvedélyéből (Passion for the Theatre).

Negyedik alkalommal a költő és drámaíró Heiner Müller kapta meg a nagydíjat, az Új Színházi Valóság Európa-díjában pedig ez alkalommal a következők részesültek: Giorgio Barberio Corsetti új színpadi technikáiért, a Comediants (Komédiások) az utcaszínházért, valamint - színházigazgatói munkája elismeréséért - Eimuntas Nekrosius. A szervezők gondoskodtak arról, hogy a díjátadás egyfelől intenzív kutató és elemző megközelítést kapjon, másfelől pedig a - nemzetközi hírű színházi személyiségek és rendezők részvételével lebonyolított - kreatív események és előadások is elegendő teret kapjanak. Az előadások közt volt Heiner Müller Prométheusza Heiner Goebbels rendezésében, amely találékonyan ötvözte a hagyományos szóbeli előadást a zenei nyelvvel; Giorgio Barberio Corsetti Faustja; a Mozart és Salieri, illetve a Három Nővér európai színházi bemutatója Eimuntas Nekrosius rendezésében, mely darabok hozzájárultak ahhoz, hogy a litván rendező munkássága Európa többi részében is ismertté váljon. A produkciók közönsége visszatérőként üdvözölhette Anatolij Vasziljevet, aki Moliére Amphitryon-ját vitte színre a pazar S. Domenico Hotelben.

Az 1997-ben ötödik alkalommal kiosztott Európa Színházi Díj "elhagyta" Európát, hiszen ez alkalommal Robert Wilson előtt és színházának planetáris dimenziója előtt tisztelegtek a zsűri tagjai: Wilson az átadáskor Perszephoné-ját mutatta be, s a rendező munkásságát feldolgozó konferencia légkörét áthatotta a művész természetes vidámsága és lelkesedése. Az Új Színházi Valóság Európa-díját ebben az évben megosztva kapta az elmúlt idők angol színjátszásának egyik legérdekesebb társulata, a Theatre de Complicité, és egy nagyszerű felfedezés, a Carte Blanche-Compagnia della Fortezza, amely évek óta a szabadság és az emberi méltóság visszanyerésének eszközeként használja a színházat, s a darabokban az olaszországi Volterra börtönének fegyencei játszanak. A "Visszatérés" szekcióban ebben az évben is találkozhatunk Vasziljevvel, aki a Jeremiás siráma című darabjával érkezett, amelyet a spiritualizmus, a zene és az ortodox rítusok inspiráltak, Nekrosius pedig a Hamlet-átiratok világpremierjét mutatta be.

A következő évben a Jack Lang vezette zsűri a hatodik Európai Díjat Luca Ronconinak ítélte, a negyedik Új Színházi Valóság Európa-díját pedig Christoph Marthalernek. A programot 1998-ban is számos előadás és esemény színesítette, többek között két nemzetközi konferencia, az egyik az Élő előadás: információ, kritika, intézmények, a másik pedig Ronconi módszerei címmel. Ronconi a Karamazov testvérek egyik jelenetét vitte színre, s Pirandello Questa sera si recita a soggetto című darabjának nyilvános főpróbáján betekintést engedett "módszerének" egynémely titkaiba. A Christoph Marthaler-rel folytatott beszélgetés során feltárult a rendező metsző gúnnyal tarkított ragyogó kreatív elméje, és nagyszerű alkalmat teremtett egy olyan színházi személyiség közelebbi megismerésére, akit mindenki zseninek tart, akinek valaha is alkalma volt együtt dolgozni vele. A visszatérők között ott volt az előző évi nyertes, Robert Wilson, aki Bertold Brecht születésének századik évfordulóját a Berliner Ensemble előadásában színre vitt Der Ozeanflug-gal ünnepelte. A mű Heiner Müller és Fjodor Dosztojevszkij szövege alapján készült.

Pina Bausch táncszínháza és karizmatikus személyisége köré szerveződött az Európa Díj hetedik átadása. A Pina Bausch nyomában címmel tartott konferencián a művész munkájáról beszéltek táncosok és munkatársak, akik a világ szinte minden égtáját képviselték. Európából, Indiából, Japánból, az USA-ból és Ausztráliából érkeztek, s a beszámolóik nyomán Bausch megismerése olyan lett, mint egy érzelmekkel, emlékekkel és előadásokkal teli utazás, amely a Small Collection című produkcióval ért véget, egy antológiával, amelyet Pina Bausch híres táncszínházával, a Tanztheater di Wuppertal-lal adott elő. Az eseményen filmek, videófelvételek és fotókiállítások tették teljesebbé a képet a művésznőről és munkásságáról.

Az Új Színházi Valóság Európa-díját 1999-ben a Royal Court Theatre kapta annak elismeréseként, hogy teret nyitnak olyan új, ellentmondásos írók darabjai előtt, mint Sarah Kane, Mark Ravenhill, Jez Butterworth, Conor McPherson és Martin McDonag. A Royal Court színpada című megbeszélésen a Színház tevékenységét állították a figyelem középpontjába, mialatt színészek olvastak fel s tartottak bemutatókat a legutóbbi kortárs brit színdarabokból. A program részeként Conor McPherson Gát című darabját Ian Rickson rendezésében láthatta a közönség.

A "Visszatérés" szekciót ez alkalommal Cristoph Marthaler és emlékezetes együttese képviselte, akik hangos tetszést arattak a Die Specialisten (A specialista) című darabjukkal. Az előadásokkal párhuzamosan két fontos témát jártak körül a szakmai megbeszélések során, az egyik a Scrivere/rappresentare (Színdarabírás/színjátszás), amelyben az új európai drámáról folyt a vita, ezt a Theatre Ouvert előadása követte (Renaude egyik darabját állították színpadra). A másik megbeszélés, az Union des Theatres de l Europe (Európai Színházi Unió) szervezésében pedig L Arte dell attore, sviluppi e cambiamenti negli ultimi quindici anni (A színész művészete, fejlődés és változás az elmúlt 15 évben) címmel zajlott, s többek között Erland Josephson-t is a résztvevők között üdvözölhették. Ebben az évben a rendezvényt a Convention Théâtrale Européenne (Euópai Színházi Konvenció) támogatta.

A díj kiosztására utolsó - nyolcadik - alkalommal 2001-ben került sor, amikor Lev Dogyint jutalmazták vele. Ő nemcsak Sztanyiszlavszkij egyik legtehetségesebb tanítványaként híresült el, de színházát, a szentpétervári Kis Színházat (Malij Tyeatr) is megismertette a világgal, amely az intézményi és gazdasági instabilitás ellenére Európában is példaértékűen kreatív és élő színházként működik. Dogyin munkásságát és módszereinek jellemzőit vitatták meg a díj átadásakor hagyományosan tartott szakmai konferencián, s a két bemutatott darab - Fjodor Abramovtól A ház című alkotás és Brian Friel darabja, a Molly Sweeney - is hűen tükrözte a szibériai származású mester tehetségét.

Az Új Színházi Valóság Európai Díját hatodik alkalommal a holland Theatergroep Hollandia és Thomas Ostermeier ifjú német rendező, valamint az olasz Societas Raffaello Sanzio nyerte el. A díjnyertesek négy produkciót adtak elő: a Theatergroep Hollandia Pasolinitól a Hangokat és az Ongebluste Kulk (Oltatlan mész) című darabot, Ostermeier Sarah Crane-től a Crave-et (Epekedés) állította színpadra, a Societas Raffaello Sanzio pedig egy Hamlet-darabot (Amleto, la veemente esterioritá della morte di un mollusco címmel) adott elő.

A Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál (BITEF) tevékenységét egy különdíj odaítélésével méltatták, és elismeréssel szóltak Ibrahim Spahic tevékenységéről, s arról, hogy a szarajevói blokád ideje alatt színháza milyen sokat tett a kilátástalanság érzésének enyhítéséért.

A "Visszatérés2 panelben ismét ott találjuk Peter Brookot (az Európai Színházi Díj 1989-es nyertesét), aki a dél-afrikai drámaíró, Can Themba Le Costume-ét vitte színpadra az Európai Díj és a Taormina Arte koprodukciójában, mintegy tisztelgésként a ma élő egyik legjelentősebb rendező és szigorú, sokszínű színházi tevékenysége előtt.

A díjazottak névsora (1987-2001)



Év Európa Színházi Díj nyertese Európa-díj - Új Színházi Valóság nyertese
1987 Ariane Mnouchkine és a Théâtre du Soleil
1989 Peter Brook
1990 Giorgio Strehler Anatolij Vasziljev
1994 Heiner Müller Giorgio Barberio Corsetti
Comediants
Eimuntas Nekrosius
1997 Robert Wilson Théâtre De Complicité
Carte Blanche -
Compagnia Della Fortezza
1998 Luca Ronconi Christoph Marthaler
1999 Pina Bausch Royal Court Theatre
2000 Lev Dogyin Hollandia Theatergroep,
Thomas Ostermeier
Societas Raffaello Sanzio
2001 Michel Piccoli Heiner
Nagy József
Goebbels
Alain Platel

rovat: TÉMÁK